Húú, de várom már, hogy vége legyen :D Dehát ki nem? Hosszú éjszakák, kevés alvás, sok-sok kávé és néha enegriaital (pedig nagyon nem szeretem őket), táskás szemek, a könyvtár tele.. tudnám még ragozni, dehát sokan átestek már ezen, nem egyszer és nem kétszer.
Bevallom őszintén, hogy soha nem jártam otthon egyetemre, bár felvettek valahogy és ki is rúgtak valahogy. Érdekes sztori (kicsit kitérés), mert bár jelentkeztem ugyan otthon is (mint menekülőútvonal), merthogy mivan-ha-nem-vesznek-fel-külföldre, a dokumentumokat nem küldtem be. Édesanyám megnyugtatása végett legalább 9 helyre jelentkeztem (anyukám mindig is sokkal jobban túlizgulta a dolgot, mint én), a legelső helyen a Corvinus egyetem biomérnöki szaka állt, utána BME szintén biomérnök és még egy rakat biológiás-kémiás szak. Na, érettségi osztás után nem változtattam se sorrendet, se semmit; fel sem töltöttem sem az érettségimet, sem az évvégi jegyeimet. Az egyetlen feltöltött dokumentumom a felsőfokú nyelvvizsgám volt, mert a jelentkezés leadásakor az már megvolt, gondoltam feltöltöm egyből, hogy ne kelljen ezzel később problémázni.
Az érettségi kézbevételekor már tudtam, hogy 100%, hogy bejutottam a skóciai egyetememre - így úgy döntöttem, hogy minek töltögessem fel a cuccaimat felvi.hu-ra, mástól fogom elvenni a helyet esetlegesen, ha nincsenek fenn a kért dokumentumok, akkor érvénytelen a jelentkezés.
Július 15-e volt (ha jól emlékszem) a pontkihirdetés, elmentünk az osztálytársakkal meg egy laptoppal az egyik kocsmába, hogy igyunk (ha felvettek valakit az első helyére, akkor azért, ha nem, akkor meg azért). Éjjel 11 körül kaptam az sms-t, hogy "Ön nem hivatalos besorolás szerint felvételt nyert BCE-(nem emlékszem sajnos, a biomérnöki kar rövidítésére, azt hiszem, hogy VCE) szakára, állami támogatott akármire". Jót nevettük az osztálytársaimmal, mivel ők is tudták, hogy nem kültem be a papírokat (így elvileg érvénytelennek kellett volna lennie a jelentkezésemnek). Biztos elrontottak valamit, annyiban hagytam a dolgot.
Két hétre rá jött is a hivatalos levél, hogy üdvözöljük a Corvinus egyetem Biomérnöki karján, blablabla - na, ott már érdekesebb volt a dolog, mert ezek szerint tényleg felvettek a papírok hiányában is. Nevettünk egyet anyával, hogy nagyon akarnak ezek szerint engem.. Ránéztem a felvi.hu-ra és (valószínűleg, más ötletem erre nincs), lekérték központilag az érettségimet és aszerint vettek fel (mert én nem töltöttem fel, plusz az évvégi jegyeknél ott állt, hogy 0 pont, érettségi pontoknál meg xyz pont). Felhívtam a tanulmányi osztályos nénit, hogy mit lehet ilyenkor tenni, illetve hogy ki lehet-e húzattatni a nevem a listáról. Azt nem lehet, csak ilyen-olyan kérvényben/levélben/személyesen, illetve beiratkozáskor és különben is mit képzelek, hogy nem akarok odamenni. Egy a lényeg, nem volt túl segítőkész a hölgy, jól letolta a 20 éves fejemet, hogy mégis-na-dehát-ezt-hogyan és kiderült, hogy irtó bonyolultan tudok csak kiiratkozni (amikor még be sem voltam iratkozva), ilyen-olyan dékáni kérvényekkel meg hivatalos papírokkal, mifenével. "Mi lesz, ha nem megyek el a beiratkozásra?" - kérdeztem. "Akkor Ön nem lesz beiratkozott diák az egyetemen" (ergo kihúzzák a nevem a felvettek sorából, fejtette ki bővebben). Oké, ez így király.
Eljött a beiratkozás napja, amikor én akkor pár napja már Skóciában voltam.. 1 hónapra rá jött a levél anyának, hogy betettek passzív félévre, mivel nem jelentem meg a beiratkozáson. Aztán félévvel később megint jött egy, hogy akkor a második félév és passzív, a harmadik félévben viszont eltanácsoltak az egyetemről, mivel megint nem iratkoztam be/nem jelentem meg a vizsgákon. Igazából a mai napig azt sem értem, hogy hogyan vettek fel az első körben.. aztán hogy utána a néni tanácsára nem mentem el beiratkozni, ergo megoldódott volna az egész mizéria egy tollvonással és mégis passzív félévre tettek.. aztán hogy utána meg egy év után kirúgtak. Hát, a fenébe na, szervezésben és információközlésben van még mit tanulni.
Na de térjünk vissza a vizsaidőszakra.
Úgy kell elképzelni, mint a Harry Potter-ben lévő vizsgákat (nem viccelek): egy személyes padok egymástól min. 1 méter távolságra egy baromi nagy teremben/csarnokban, az invigilator-orok (vizsgaellenőrök árgus szemekkel bámulják a diákokat, hogy nem puskáznak-e) a teremben köröznek, mint a varjak, pontosan időben kezdődik és pontosan időben fejeződik be.
Az embert kb 10 perccel a vizsga kezdete előtt engedik be, onnantól néma csend, beszélni nem lehet - toll, ceruza, radír meg diákigazolvány - ennyi lehet a kezedben. Vizes palack esetleg, de arra ránéznek, hogy nincsen-e rajta véletlenül puska vagy hasonló. A táskát elöl/hátul kell hagyni egy kupacban, telefon kikapcsolva a táskában, a számológép (ha kell) csak is nem programozható lehet. Leül az ember, először amíg elmondják a health and safety instructions-okat (biztonsági előírások, pl ha megszólal a tűzriasztó, akkor itt-ott kell elhagyni azonnal a termet, ennyi idős a vizsga, ez a tárgy, ekkor kezdődik, ez lehet nálad, ha akármi kell extra papír vagy pisilni kell kimenni, akkor tedd fel a kezed és kikísérnek és őrt állnak a wc ajtód előtt, hogy nehogy telefonálj stb) és felhívják a figyelmedet, ha csalni (puskázni próbálsz), akkor azonnali hatállyal ki van küldve a teremből, 1-es a vizsgád plusz a university board előtt tárgyalásod lesz, amin megbeszélik, hogy kirúgnak-e vagy sem. Nyilvánvalóan senki sem meri megkockáztatni, hogy kirúgják az egyetemről puskázás miatt, itt nagyon szigorúan veszik ezt, és őszintén szólva nem is jellemző a diákokra. Én sohasem mertem eddig puskázni se zh-n, se vizsgán és az ismerettségi körömben sincs senki, akiről tudok, hogy puskázna/puskázott volna. Inkább kap az ember egy rosszabb jegyet, mintsemhogy azt mondják, hogy "Viszont-nem-lására!". Érdekes, hogy itt az a ciki, ha nem tanul az ember (oké, ez megint a nagy többségje jellemző, nyilvánvalóan mindenhol vannak link alakok), eszünkbe sem jutna nem felkészülni egy zh-ra vagy vizsgára.
A health and safety cuccos után kitöltöd a jelenléti ívedet (név, születési év/hó/nap, diákszám, tantárgy, időpont, vizsga címe), ezt a diákigazolványoddal együtt leellenőrzik (hogy tényleg te vagy-e ott) és bescannelik a diákot (hogy tutira menjenek, hogy itt voltál) és nekiállhatsz a vizsgának. 15 perccel a vége előtt szólnak, hogy még van 15 perced. Ha véget ért a vizsga, akkor mindenkinél tollat le azonnal (ezen sem szórakoznak, ha tovább írsz, akkor odajön és kihúzza az egész feladatot a vizsgaellenőr), mindenkinek csöndben kell ülnie, amíg összeszedik és összeszámolják a papírokat, ezután lehet csak elhagyni a termet.
A vizsgaidőszak december első hét hetében van (winter), illetve április-májusban (spring exams). Nálunk (és a legtöbb brit egyetemen) összesen 2 lehetőséged van levizsgázni. Egyszer a normális időpontban és egyszer augusztusban. Nem mi vesszük fel a vizsgaidőpontot (mivel egy darab van), hanem megkapjuk november/március végén, hogy akkor ebből a tárgyból ide jössz ebben az időpontban (pl nekem XY tárgy, 25 April, HHE, 9:30-11:30) és kész. Meg kell jelenni, nincs cicamicázás. Ha esetleg nem tud az ember összeszedni egy D-t (A, B, C és D-vel még átmegy az ember), akkor el lehet dönteni, hogy augusztusban újrapróbálja-e az illető, vagy újrajárja az egész évet vagy simán otthagyja az egyetemet (merthogy nem oda, illetve legalábbis nem arra a szakra való). Az augusztusi vizsgával a fő probléma, hogy maximum D-t kaphat az ember (tehát 2-esnél kb. elvágják a dolgot), akkor is, ha amúgy A-t kaptál volna; ez lehúzza az átlagodat is, illetve sokszor min. C-t kérnek a továbbjutáshoz (egyik évről a másikra), úgyhogy itt problémák lehetnek, ha mondjuk emiatt nem lesz meg az átlagod.
A vizsgák, bár nehezek és egy alkalom van levizsgázni, teljesíthetőek. Korrektek az oktatóink, mindig elmondják, hogy amit leadtak, abból bármit kérdezhetnek - és kérdeznek is, de annál többet nem. Partnerként kezelnek minket és bár van 1-2 húzósabb tárgy és vizsga, ha tanul az ember, akkor egy C-vel minimum át lehet menni (oké, néha D-vel). A bukási arány évente pár százalék az egész egyetemen. Félreértés ne essék, rengeteget kell tanulni! És akámit a legadott anyagból visszakérhetnek (mint már említettem), de nem kitolni akarnak az emberrel és halálra szivatni, hanem azt elérni, hogy mindenki tanuljon, hogy mindenki normálisan tanuljon és hogy lehetőséget kapjunk egy "jobb" életre, egy normális középosztálybeli fizetéssel és normális jövőbeli kilátsokkal - és ezért mindent meg is tesznek.
Én az elmúlt egy hónapban minden nap tanultam legalább pár órát - az első két vizsgám már lement. Még május 8-án lesz egy harmadik, amire jelenleg is napi 8-10 órákat tanulok (szünetekkel persze), mert sokat számít az, hogy milyen jegyet kap az ember, a jövőd múlik rajta majdnemhogy (nem csak majdnem, hanem tényleg). Szeretek tanulni (tudom, tök gáz) és természettudományi szakon bár rengeteg a számítás, egyenletek, elmélet, illetve labor-gyakorlat, élvezem csinálni (legalábbis legtöbbször, nyilvánvalóan itt is vannak unalmas modulok vagy gyakorlatok). Gondolkozni próbálnak minket megtanítani, nem magolni. Emberként, sőt! Felnőttként kezelnek minket az oktatóink, professzoraink, majdnemhogy kollégának tekintenek minket. Mindig elérhetőek, készek segíteni, akármikor lehet nekik e-mail-t dobni vagy beugrani az irodájukba, hogy ha kérdése van az embernek és nem ért valamit, akkor leülnek veled és elmagyarázzák - ha kell, akkor 30-60 perces majdnemhogy privát tutoring-ot adnak. Motiválnak arra, hogy tanulj, hogy ismerd meg a világot, ami körülötted van, hogy kérdezz, ha nem értesz valamit vagy ha kíváncsi vagy.
Tudom, hogy nekem hatalmas szerencsém van az advisor of studies-ommal (egy egyetemi oktató, aki végigsegít a tanulmányaidon - kb úgy kell elképzelni, hogy elsőben kiosztanak neked egy embert a saját tanszékeden belül (bár tudom, hogy ez a személy változhat, ha tanszéken belül vándorolsz stb), és ha akármi problémád-bajod van akármivel kapcsolatban, akkor be lehet hozzá menni és megbeszélni; pl "jajj, nem tudtam ezt-azt a tárgyat felvenni" - "gyere, megcsináljuk együtt" vagy éppen "tök motiválatlan vagyok ma tanulni" "ne legyél buta, simán meg tudod csinálni blabla" és valami sztorival kiegészíti, hogy lásd - nem is olyan rossz ez, mint gondoltad). Imádom az advisorom, egy baromi jófej ember és tényleg mindig ott van, illetve ott volt, amikor kellett. Majdnemhogy baráti viszont sikerült kialakítanunk, bár tudom, hogy sok-sok embernek évente változik az advisor-ja és nincs ekkora szerencséje, mint nekem, úgyhogy a vélemények eltérőek lehetnek az advisor hasznosságáról. Nekem eddig csak pozitív véleményem volt az enyémmel kapcsolatban. Fontos is, hogy jóban legyen az ember az oktatóival, előadóival, advisor-ral, mivel az első munkáltatód minimum 2 referenciát fog majd kérni egyetem után - az egyiket, a tanszékről, és lehetőleg a másodikat is; ha nem tudsz kettőt a tanszékről, akkor a második lehet munkáltatótól vagy valami hasonlótól. És itt nem arra gondolok, hogy mindenkin áttaposva jó viszont teremtsünk az oktatókkal popsit nyalogatva, hanem arra, hogy mi is emberként kezeljük őket, tiszteljük az oktatóinkat és hálásak vagyunk nekik mindazért a munkáért, amit értünk végeznek.
Partnerként kezelnek nem csak ők minket, hanem mi diákok is őket. Elvégre ki tudja? Lehet, hogy 5-10 év múlva munkatársak leszünk :-))
