Egyetemen, Skociaban (es Daniaban)

Húú, de várom már, hogy vége legyen :D Dehát ki nem? Hosszú éjszakák, kevés alvás, sok-sok kávé és néha enegriaital (pedig nagyon nem szeretem őket), táskás szemek, a könyvtár tele.. tudnám még ragozni, dehát sokan átestek már ezen, nem egyszer és nem kétszer. Bevallom…

Long story short: kozepsuli utan ide jelentkeztem egyetemre. Nem jartam "elit-kozepsuliba", sot nem is vagyok budapesti. Egy kisvarosi (oke, megyeszekhely) egyszeru, altalanos kozesuliba jartam, 5 eves nyelvi elokeszitos tagozatra. Nem is a legjobb suli volt a varosban. Regota gondolkoztam azon,…

.. erdekes estem volt. Miutan a kedves, amde rettenetesen reszeg baratomat sikerult valahogy elerni telefonon, kozolte velem, hogy o reszeg (surprise, surprise). Mondta, hogy atjon, mert el akarja meselni az estejet, oke, persze, 5 nappal a vizsgaim elott nem akarok aludni, dehogy. Megbeszeltuk,…

.. es meg mindig nem alszom. Szerencses lyanykanak mondhatom magam, egy allati intelligens angol pasival aldott meg a veletlen, aki (intelligens modon) a vizsgaidoszak kozepen elment bulizni, es most becsiccsentve (khm, khm, khm, ugy erzem, hogy a csiccs reszen mar tulesett) nekem irogat. Ismeros a…

.. es meg mindig a konyvtarban ulok, bar a tanulast mara mar befejeztem. Lassan indulnom kell haza, mert a konyvtar kettokor zar. Jovo heten lesznek az elso vizsgaim, ugyhogy holnap reggel megint koran keles (minden, ami 11 elott van, az sajnos koran van) es utana egesz napos tanulas. Bleh, neha…