Long story short: kozepsuli utan ide jelentkeztem egyetemre. Nem jartam "elit-kozepsuliba", sot nem is vagyok budapesti. Egy kisvarosi (oke, megyeszekhely) egyszeru, altalanos kozesuliba jartam, 5 eves nyelvi elokeszitos tagozatra. Nem is a legjobb suli volt a varosban.
Regota gondolkoztam azon, hogy kulfoldre szeretnek menni egyetemre. Utazas, mas vilag, leheto legjobb egyetem, nyelvtanulas.. sok minden motivalt ebben a dontesben. Es nem, a mai napig nem bantam meg, imadom Skociat, imadok itt elni.
Negyedikben batyamat latogattam, aki akkor mar pesten volt egyetemen es elmentunk az Educatio kiallitasra, foleg a kulfoldi standok miatt. Akkoriban (2009-ben) ugy ereztem, hogy mar minden infot osszegyujtottem a magyar felsooktatasrol, ugyhogy a kulfoldi egyetemeket celoztam meg. A skot felsooktatasi standnal egy kedves skot uriemberrel beszelgettem, aki rengeteg prospektussal es hasznos infoval ellatott. Mint kiderult, EU-s diakoknak (igy magyaroknak is) ingyenesek az egyetemi kepzesek (ingyenes=a skot allam kifizeti a tandijadat az elso diplomad kepzesi idejere 4/5 ev).
Total belelkesedtem, amikor hazaeltem mondtam edesanyamnak, hogy Skociaban szeretnek tovabbtanulni. A szuleim szerencsere nagyon jo otletlen tartottak es tamogattak, de mondtak, hogy eloszor mindennek utana kell jarnom. Ugyhogy elkezdtem az olvasast, info gyujtest; vegignyalaztam a kapott prospektusokat, elkezdtem online erdeklodni. Vegigolvastam (hajjaj, de hanyszor) mindent a ucas-on (brit felvi.hu), kulonbozo forumokat talaltam (pl the student room), az egyetemen honlapjan nezelodtem.
Par honap alatt eleg sok infot osszegyujtottem az oktatasi rendszerrol, jelenkezesrol, egyetemekrol, elkezdett kialakulni a dolog. Mindenhol azt javasoltak viszont, hogy erdemes lenne szemelyesen is kozbenezni, mivel szemelyes tapasztalat, stb sok mindent megvaltoztathat. Nyilvanvaloan az osszes egyetem igyekszik magat eladni, igy bar rengeteg info van a sajat honlapjukon, nyilvanvaloan sajat magukat probaljak meg a legjobb dontesnek beallitani.
Elkezdtem egy skociai utazasnak utazasnak utanajarni es mazlim volt, mert augusztura talaltunk olcso repjegyet. Felvetettem anyanak, hogy mi lenne, ha kiutaznank. Szerencsere o is lelkesedett, mert mindig is el akart latogatni Skociaba, a kastelyok, felfol, tortenelem miatt, youth hostelekben lakni meg nem veszes. Le is foglaltuk a repjegyet augusztus kozepere, en meg felvettem a kapcsolatot a kiszemelt egyetemekkel, hogy vannak-e akkor nyilt napok, hasonlok. Mindenhonnan par nap mulva visszairtak, hogy persze, szivesen latnak ekkor vagy akkor, mondjam, melyik a jobb.
Juliusig mar korulbelulre osszeallt a jelentkezesi pakkom (kellett egy personal statement - motivacios level, ami a tanari referenciaval egyutt eldonti, hogy kap-e az ember ajanlatot), elkezdtem az egyetemeket osszehasonlitani, a top 5 choice-omat kivalasztani.
Augusztusban kiutaztunk es meglepo volt, hogy mennyire baratsagosak es segitokeszek az emberek. Minden egyetemen minden infot megadtak, korbevezettek (volt, ahol engem egyedul 1 oras turavezetesre vittek - vegulis ez lett az elso valasztatom), idot szantak arra, hogy mindent elmagyarazzanak, tanacsokat, javaslatokat adtak a jelentkezessel, egyetem-es szakvalasztassal kapcsolatban.
Mire hazaertunk, tudtam, hogy hova akarok bekerulni :)
Oktoberben mar beadtam a jelentkezest, par heten belul mar erkeztek is az offer-ek (es a rejection-ok). Kozben beindult az utolso ev, nemzetkozi felsofoku, erettsegik.. a betekintesen mar lattam, hogy ha nem rontom el a szobeliket, akkor bent vagyok - nem mellesleg azon az egyetemen, ami a firm choice-om volt (elso valasztasom). Lementek a szobelik es az erettsegi osztason komolyan elsirtam magam, amikor lattam, hogy mindenbol elertem azt a jegyet, amit az egyetem kert. Vicces visszagondolni - mindenki azt hitte eloszor, hogy azert sirok, mert nem sikerult.
Hazamentem, feltoltottem egybol az erettsegim es masnap megjott a visszaigazolas, hogy congratulations, szeptembertol varunk. Az egesz nyaraom szervezessel telt (mikor, hogyan, mit viszek, melyik koliba jelentkezzek.. a szokasos), eljott a szeptember (2010) es elindultam.. es azota is itt vagyok :-))
Rengeteg magyar diakkal kapcsolatban allok interneten keresztul, segitek nekik a jelentkezesben, ha kerdeseik vannak, igyekszem valaszolni - sokan azota mar kint vannak es velem egyutt tanulnak. Iden megalakult a Hungarian Society is az egyetemen (es jelenleg tudomasunk szerint ez az egyik legnagyobb HunSoc a UK-ben), aminek jelenleg az elnoke vagyok - igyekszunk egy olyan network-ot kiepireni, amivel segitjuk az uj diakokat a beilleszkedesben, kerdesekben (pl. hol van a legjobb bulihely, ami olcso). Vannak talik is, bar nem tul gyakran, evente parszor. Szerintem ez mindenkinek eleg - nem mintha nem birnank egymast, vagy nem jo neha magyarul beszelni, de mindenkinek megvan a sajat barati kore, mas es mas szakokon vagyunk, mas es mas orarenddel, tanulasi mennyiseggel. Orulok, hogy azok a magyar diakok vannak idekint, akik - nyitottak, jofejek, kicsit nem normalisak (dehat ez kell is), nem "tipikus" magyarok, mar ha lehet altalanositani. Jovore meg tobben jonnek, remeljuk, hogy az utanpotlas is hasonloan kellemes emberekbol fog allni. Szerencsere sikerul a legtobb sztereotipia (hogy a magyarok mennyire szemetek egymassal kulfoldon) ellenere egy normalis kozosseget kialakitani, ahol fontosabb az, hogy egymast segitsuk, hogy joban legyunk, mintsem hogy egymason attaposva jussunk elore. Nem logunk egyfolytaman egymas utan, de jol erezzuk magunkat azon a keves talalkozon. Mi "idosebbek" jo tanacsokkal latjuk el a fiatalokat (mire kell figyelni albi valasztasnal, melyik kornyeket erdemes esetlegesen elkerulni, part-time job-ok, CV iras, akarmi), mert miert ne - anno mi is orultunk volna ezeknek a tanacsoknak. Emberek vagyunk, segitjuk egymast ha massal nem, apro dolgokkal. Teny, hogy egyetemen lenni azt is jelenti, hogy egy "mesterseges" es idealizalt kornyezetben vagyunk - mindenki ugyanabban a csonakban evez, rengeteg csoportmunka van, rengeteg nemzetisegu emberrel egyutt, egy hatalmas, de aranylag zart kozosseg.
Amit itt latok es tapasztalok kulfoldon, a helyiekkel es az itteni magyarokkal kapcsolatban remenyt ad. Nem vagyok egyedul, aki azt gondolja, hogy lehet bekesen egymassal es egymas mellett elni, hogy segitjuk azt, akinek szuksege van ra, ha massal nem, javaslatokkal. Hogy az intelligencia, hogy a tanulas az elso, bar az is igaz, hogy ahhoz, hogy minden adott az egyetemen; az oktatoink, eloadoink, professzoraink is mind-mind ott allnak mellettunk es tamogatnak minket, hogy a leheto legjobb felteteleket biztositsak ahhoz, hogy a kesobbi eletunkben is sikeresek es boldogak legyunk. Azt nezik, hogy mit tudok, mennyire vagyok motivalt, hogy mire vagyok kepes - nem azt, hogy honnan jottem. Es ez feludules, ez uj volt, amikor kikerultem - mostanra mar megszokott dologga valt.
Elkenyelmesedtem? Talan, de nem vagyom vissza Magyarorszagra, itt mindenem megvan es minden almom es vagyam teljesul (kokemeny munkaval persze, ne felejtsuk el). Aldozatokkal jart idekoltozni, 20 evesen kozesuli utan uj eletet kezdeni, de olyan szemleletet es ralatast ad a vilagra, amint minden (nem csak) fiatalnak, de muszaj lenne megtapasztalnia. Nem mondom, hogy itt minden tokeletes - dehogy. De az en szemleletemhez kozelebb all a brit mentalitas. Remelem, hogy aki kikerul egyetemre kulfoldre, hasonlokeppen jol fogja magat erezni es megtapasztalja mindazt, ami jo idekint - es ha esetleg ugy dont, hogy hazakoltozik, akkor megprobalja ezt a tudast atadni a helyi tarsadalomnak. Bar sajnos vannak ketsegeim, hogy milyen fogadtatasa lenne a dolognak.
